2. fejezet

Sziasztok!

Tudom, sok időbe tellett, mire jöttem a 2. résszel, de kárpótlásul egy hosszabb fejezetet hoztam. :)
Köszönöm a sok megtekintést, viszont szomorú vagyok, mert nem kommenteltek. A pipákat köszönöm.
Csináltam a blognak egy Facebook-oldalt, ahol tessék "lájkolni", nem haragszom érte. :) Oda fogom kitenni a frissítéseket, ízelítőket, stb.
Kaklau Olvasói csoport

Válasz
Sétáló Vikíí: Te, legjobb barátosném! Az itteni hozzászólásod elég lényegre törő volt, ami tetszett. Élőben, meg levélben sokkal bővebben fejtetted ki a véleményed, jó lenne, ha az ide irányulna. Viszont az oldal első kommentje a tiéd, Gratulálok! :)


XOXO
KaKlau


2. fejezet Ash szemszög

- A francba! - Megint elaludtam! El fogok késni!
Néztem rá telefonom órájára, ami 7:15-t mutatott. A készüléket ledobtam az ágyra, ami szépen visszapattant a földre. Miközben elhúztam a számat kapkodva húztam fel a ruháimat, a nadrágom szakadásaiba néhányszor bele is akadtam. Egyszerre mostam a fogam, és fésülködtem meg a fürdőben. Szobámba visszatérve összekapkodtam telefonom részeit, táskámat és cipőmet, majd szokásomhoz híven lerobogtam a földszintre.

Ami először feltűnt, hogy Damon túlságosan fellengzős vigyora majd kiverte a szemem. Billy csak a fejét rázta, miközben a napi újságot hanyagon a háta mögé dobta. Tökéletes dobás; csont nélkül a kukába. Pedig nem is vámpír!
De miért ilyen nyugodt!? Gyanakodva pislantottam fel a faliórára, amin még csak fél hét volt. Damon!
- Damoon!
Az emeletről El hangja hallatszott, miközben én nekifutásból ugrottam a tettes hátára. Furcsa, hogy hagyta, de akkor csak a bosszúval foglalkoztam.
Megbuherálta a telefonomat!
Ő sem szív bajos, így elkezdett az ő eszeveszett vámpír sebességével forogni, így majdnem leestem róla. Ezután egy jól irányzott hátassal a kanapéra vágódott, én meg mint jó és lelkes háti puttony alatta hápogtam levegő hiányban.
-Ez a buzi kaktusz! Hogy rohadna meg! Damon! Imádkozz a felmenőidért, meg magadért, mert ha nem lennél vámpír, égne a füled!
El a vérmérsékletéhez híven szidta hol a rajtam tehénkedő félnótást, hol az ártatlan leamortizált növényt.
Stefan pont belépett a hátsóajtón át a konyhába- valószínűleg esti vadászaton volt-, majd rászólt fivérére, hogy legalább adjon egy kis oxigént.
- Szájon át jó lesz!? - Nézett rám incselkedve, csillogó, veséig látó szemeivel Dom, aki már fölöttem támaszkodott, miközben lábaim között térdelt. Egy pillanatra elakadt a szívverésem, és oxigén ide vagy oda, a tüdőm felmondta a szolgálatot. Tény, hogy jó pasi, de hogy ennyire!? Nem lehet, hogy még engem is lenyűgöz!
Bosszankodásomtól erővel telve rugaszkodtam el az ülőalkalmatosságtól, lábaimmal átölelve fordítottam magunkon, így sikeresen a földön landoltunk. Én eme tökéletes férfi példány tökéletes mellkasán támaszkodtam meg, majd álltam fel és mentem be a konyhába.
Megpaskoltam Billy vállát, aki még mindig a kávéját iszogatta, és szívta a cigijét. Csatlakoztam hozzá.
- Jó reggelt!
El elővette a szokásos tej-fahéj-müzli reggelijét, hozzá a tányérját(én csak bilinek hívom) meg egy kanalat, majd nekiállt enni.
Én nem szoktam reggelizni, csak valamelyik órán betolok egy szendvicset.
Mai összeállítása nagyon lezser, sportos volt, ami tetszett.

Miután végeztem a reggeli rituálémmal, bementem a lenti fürdőbe egy hajgumiért, fésűért, és hullám csatokért, majd visszatértem a barátosnémhez. Haját egy kontyba fogtam, néhány tincset befontam, majd rögzítettem a remekművemet.

- Fodrásznak kellene menned! - Szólt Damon, mire El megint felpaprikázódott.

-Te meg fogd be! A kaktuszért még kapsz!

-Elég az acsarkodásból! Menjetek ki a hóra!

Csapott az asztalra Billy, miközben alig bírta visszafogni a röhögést. Nem csoda, hogy Jennát - El anyukáját - is elvarázsolta.

Felmérve a helyzet "súlyosságát" hirtelen mindenki az asztalra csapott, amiből csakhamar dobolás fejlődött. Íme a mi elcseszett családunk..

Nem vagyunk normálisak.

-Mindig kell egy kis móka. - Reposztolt a főkolompos, mire El-ben úgyszintén felment a pumpa. Most már tényleg dühös. 

Ha azzal a szemmel ölni lehetne!

Amint erre a másik fél is rájött, már rá is taposott a gázra, a csikorgó kerekek nyomot hagytak az aszfalton.

Az én gyilkos hajlamú tesó-barátom neki állt füstölögni a cigitől, miközben sajnáltatva magát, megmutatta tenyerét. Néhány pötty árulkodott arról, hogy nem csak a kaktusz szenvedett kárt.

- Au!

Húzta el tenyerét, mikor bájosan kihúztam egy tüskét az ujjából.

- Szeretsz!? 

- Persze! - Nyújtotta rám a nyelvét, majd szívott is tovább. Mikor végzett, felment, majd pár perc múlva lent is volt. Kezében volt a táskája, cipője, fésű, hajgumi és hullám csatok. Úgy tűnik ma egy ilyen fodrászos nap van.

- Hajolj előre.

Máris tudtam, hogy mit akar, így vigyorogva tettem eleget kérésének, miközben lábaimon támaszkodtam. Gyengéden elkezdte masszírozni a fejbőrömet, ami bizsergető, zsibbasztó érzést váltott ki. Miután kellőképpen ellazultam, kifésülte a hajam, majd elkezdte befonni. Miután végzett a parketta fonással, copfba kötötte a hajamat a fejtetőmön, majd kontyba tekerte. Imádom, amikor ezt csinálja, mindig megnyugszom tőle, és édesanyámat juttatja eszembe.

- Kész is vagy! - El pontosan tudja, mikor kell megszólalni. Nem akartam volna megint belemerülni az emlékeimbe.

- Milyen? - Néztem Billyre, aki büszkén mosolygott ránk.

- Gyönyörűek vagytok!
El-lel összenéztünk, odamentünk pót apánk két oldalára, és csicsergős puszit adtunk az arcára. Ő ilyen, így szeretjük. Igazi apa típus.
- Köszönjük! Viszont, lassan mehetnénk! - Szólt El, majd elkezdtünk készülődni. Elköszöntünk, majd már vágódtunk is be a kocsimba, ami egy matt fekete Audi R8 V10 Spyder. Imádom.

Miközben elhajtottunk a ház előtt, még gyorsan visszanéztem, majd már ott sem voltunk. Az iskolába érve beálltam a helyemre, Stefan kocsija mellé, ami egy Mazda Shinari.

Már Cullenék is itt voltak, Rose piros BMW m3-asával, és Edward Volvo C30-asával.

Gyorsan beálltam melléjük, arra gondolva, hogy ez mostantól így lesz. A csuklyásoké a legjobb hely. Kiszállva a kocsiból odamentünk a többiekhez, akik nagyban cseverésztek. Azt hiszem, a mi kontónkra vihogtak, mivel gyorsan el is hallgattak.

- Sziasztok! - Köszöntünk, mire a többiek vissza. 

Észrevettem, hogy Emmett magában rötyög, és bökdösi Damon oldalát, aki szintén alig bírta visszafogni a nevetést. Ezt Elena is észrevehette, mivel bosszús szemmel nézett utóbbira, mire belőlük kipukkadt a röhögés. Barátosném, mint egy dúvad, elkezdett fújtatni, mire én álltam neki röhögni. Erősen rájátszik a lelkem, de tény, hogy jó színész. A többiek is kiröhögték, mire, mint aki ölni szeretne, végig nézett a társaságon, mindenki szemébe mélyen belenézett. Meg sem rezzent színjátéka közben. Ezután úgy tett, mintha hátra csapná a haját, hümmögött egyet, mint aki nagyon megsértődött, majd beviharzott az épületbe. Oscar-díjas alakítás! Gondolatban vállon veregettem Őt, majd ránéztem a társaságra. Mindenki arcán eszement vigyor látszott, ha nem lenne fülük, körbe érne a szájuk a fejükön. Erre a vízióra megint kipukkadt belőlem a röhögés.

Még egy darabig beszélgettünk a többiekkel, ami alatt leszűrtem, hogy Damon és Emmett jó párost alkotnak; mindketten igazi gazfickók, ami a humort illeti. Hamar egymásra is találtak. Hasonlóak, mégis különbözőek voltak-jelenlegi ismereteim szerint-, mivel Damonnak volt egy tipikus rossz fiú beütése, míg Em részéről ez még nem tűnt fel. Igaz, még csak 2 napja ismerem, de látszik rajta, hogy a csupa izom és humor alatt egy nagy szív van.

Miután elszívtam egy cigit, bementem az épületbe, majd kezdődött is a padkoptatás.

Ebédszünetben rögtön az asztalunkhoz mentem, miután megvettem a kajámat, majd leültem El és Damon mellé. Úgy tűnik El lejjebb vett a játék-durciból, mivel édesdeden mosolygott a szóban forgóra. Vagy forral valamit. 

- Kaptam egy négyest! - Szólt barátosném, mire összepacsiztunk. - Banner-nek jó napja volt!

Vigyorgott, majd beleharapott a szendvicsébe. 

- Gratu! Jah tényleg, nálunk nem is feleltetett. Unalmas volt..- Mindig jókat röhögtem a diákokon, akit kipécézett a matektanár. engem sosem hív ki, mert tudja, hogy engem nem szívat meg, mivel betéve tudom az anyagot. 

- Kapjátok be!

Csapott az asztalra, mire Damon is, pont mint reggel. Már attól féltem, hogy El-lel tényleg elszáll a magas ló, de nem ez történt.

Teljesen nyugodtan az asztalra könyökölt, szinte rá feküdt. Megtámasztotta a fejét, majd egy sugárzó, elvarázsoló mosollyal nézett bátyánkra. Ez az a tipikus mosoly, amivel mindent srácot le tudunk venni a lábáról. Sok időbe telt begyakorolni, de hatásos, szóval megérte.

Tekintve, hogy Damon is férfi, kissé összezavarodott, még annak ellenére is, hogy szinte a húga játszotta ezt el. Az egész jelenet nagyon komikus volt, ráadásul, ha tudatában vagyunk, hogy Damon egy vámpír, akkor még inkább. A könyöke-amivel eddig támaszkodott- leesett az asztalról, a törzse előre dőlt, mire belefejelt a salátájába. Amikor felnézett a mártásos arcával, és nagyokat pislogott, mindenki elnevette magát az asztalnál.

- Íme a férfi, akit salátává tett a nő!

Kiáltott fel Emmett, mire az egész ebédlő minket nézett.

Nem gondoltam volna, de El még erre is tett egy lapáttal; kinyújtotta a kezét, letörölt egy kis öntetet szegény pára arcáról, majd lenyalta az ujját. Újra vinnyogva nevettem fel, mivel tudtam; a harc elkezdődött. Most már tuti, hogy forral valamit.

- Ez jó volt! - Szólt Damon, majd rákacsintott El-re, letörölte az arcát, majd belenyomta tenyerét riválisa arcába. Az csak hápogott, majd miután letakarította magát elkezdett enni. Ez furcsa. Nem szokta hagyni, hogy ne az övé legyen az utolsó szó! 

Miközben elkezdtem enni az ebédemet, körbe néztem a társaságon. Csak most vettem észre, hogy kissé átrendezték az asztalokat. Az étteremben lelhető 2 négyzet alakú asztal immáron a miénk volt, így felváltotta az eddigi ovális asztalunkat. Ez tetszik, így jobban elférünk. Kutakodva néztem körbe a helyiségben a kámforrá vált asztal után, és a gyanúm beteljesedni látszott.

KicsiBella és asztaltársasága ledöbbenve és sikítozva nézett előző asztaluk hűlt helyére, ahol a mi előző asztalunk foglalt helyet. Rosszat sejtek!

- Ti voltatok!? Az asztallal!

Tűnt fel El-nek is, mire összenéztünk. Akármennyire is nagy a szánk, azért az igazgató üdvöskéjével nem jó hajba kapni. Már pedig, itt ez fog történni.

-Igen, miért? Ki ez a csaj?- Nézett Em az immár csatlósai körében közeledő lányra, aki időközben rájött a turpisságra. 

-Ő az iskola cuki kis libája. Tudjátok. Csatlósok, no szén-hidrát, pom pom csapat, a suli legjobb pasijai, és természetesen ő az igazgató kis..

A balomon ülő nőszemély nem tudta befejezni mondókáját, mivel a szóban forgó átment fúriába.

- Mit képzeltek ti magatokról!? Nem, nem! Csitt! Itt én beszélek, ti hallgattok! Az a dolgotok! Még egyszer, és utoljára teszem fel eme roppant egyszerű kérdést. Hogy kerül ide a mi asztalunk? Jah, lehet, hogy a ti csökönyös agyatokkal nem fogjátok fel! Én, ismétlem, Én vagyok itt a feljebb való, a jobb, a szebb, az okosabb, a pom pom csapat kapitánya. Nah, szóval! Engem illet a megtiszteltetés, hogy ennél az asztalnál üljek! Szóval!, Hogy kerül ide a mi asztalunk!?

Sikítozott, mint egy fába szorult féreg, a csatlósai csak csípőre tett kézzel bólogattak. Kellőképpen felment  bennem a pumpa.

- Nah, ebből elég legyen, Kisanyám!

- Mit képzelsz te magadról!? - El is beszállt. 

- Fizettél ezért az asztalért, te kis!?..

- Azt hiszed, te vagy itt a nagy..

- Nem vagy te itt senki! Az, hogy néha szétnyitod a lábad az..

- Szerintem most azonnal fejezd be ezt az egészet!

- Mit képzelsz te magadról!? Azt hiszed..

- Azt hiszed, hogy itt minden a tiéd!?

- Ki vagy te itt!? Ha nem lennél a diri..

- Nem vagy te itt senki! A diri kis kurvája vagy..

- Azért ilyen nagy a szád!

- Azt ajánlom, hogy hordd el magad!

- A pincsikutyáiddal együtt!

- Asztalt meg csináljatok!

- Úgy is olyan egy szál deszkák vagytok!

Teremtettük le Swan-t, mire az egész étterem felbolydult. Azt hittem, hogy most kifújnak minket, de nem ez történt. Spontán taps, éljenzés, és gratulációk jöttek, Swan meg csak ledöbbenve somfordált vissza újdonsült asztalához.

- Nem, nem! Csitt! Itt én beszélek, ti hallgattok! Az a dolgotok! Még egyszer, és utoljára teszem fel eme roppant egyszerű kérdést. Ti voltatok!?

Játszotta meg magát El, közben mutogatott, affektált, és jobb kezét köröm-mustrára nyújtotta. Én megfogtam, és el kezdtem magam legyezgetni, mintha valami csudi-szép dolgot látnék. Közben cukin rebegtettem a pilláimat.

Az egész asztaltársaság felröhögött, közben megtudtuk, hogy valóban Emmett és Jasper csinálta. Megtudtuk, hogy Edward meg a székeket tette ide, innen is, onnan is szedett párat, így szinte az összes slep-ből van székünk. 

- Ez jó!

- Királyak vagytok! - Szólt El is, majd összepacsizott a srácokkal. 

Feltűnt, hogy Edward egy kicsit tovább tartotta El-en a szemét, mire El elpirult. Mi van!? Lesz miről beszélgetni, azt hiszem! 

- Srácok! Mikor is mentek vadászni!? - Néztem rá Damon-ra és Stefan-re jelentőségteljesen. Olyankor szoktunk beszélgetni, mivel levelezni nem nagyon szeretünk.

- Ma!?

Emelte fel Damon megadóan a kezét, mire felmutattam a hüvelykujjam.

- Uha! Duma-délután!?

-Aham! 

- Megjöttünk!

Kiabálta el magát El, miközben cuccainkat a kanapéra vágtuk. Mindketten bementünk Billyhez a dolgozószobájába, adtunk neki egy-egy puszit. 

Igazából ezt a szobát csak könyvtárszobának, vagy Szigetnek hívjuk. Ez a legjobb hely a házban a szobánkon kívül. Itt szoktunk olvasgatni, sakkozni, zenélni, vagy akár csak elbújni a világ elől. Megjegyzem, hogy a házban ez az egyik- a másik a pince, ahol a garázs is van- hangszigetelt helység.

- Sziasztok, Csibék!

Köszönt Billy, majd helyére tette a gitárját, és kijött velünk a konyhába. Csakhamar előkerültek a cigisdobozok, majd megbeszéltük az elmúlt napokat. Kiderült, hogy a hétvégén elutazik Seattle-be dolgozni. Ő volt hivatásos katona, mostanában biztonsági őrként dolgozik. 

Üres lesz a ház. Vigyorogtam el magamban, miközben El-re néztem. Valószínűleg ő is erre gondolhatott, mert a szeme furán csillogott.

- Nah, nem, lányok! Nem fordítjátok fel még egyszer a házat! Elég volt az előző! Csoda, hogy megúsztátok!

Nah, igen. Az előző házibulink túl jól sült el. Mivel véletlen az udvaron maradt El és Stefan kocsija, így azok kissé festékesek lettek. Még mindig a karosszéria-lakatosnál parkolnak a drágák. A ház szerencsére nem kapott a neon-festékből, viszont a medence még mindig foszforeszkál éjszakánként. A benti berendezés kisebb-nagyobb szerencsétlenségekkel megúszta, viszont a szobákat eléggé kihasználták a légyottok során. Azon még én is fennakadtam. A legszebb az egészben, hogy csendháborításért kétszer is kijöttek a rendőrök, a szerencsénk az volt, hogy az akkori járőr Billy volt katonatársa, így megúsztuk. 

- Pedig a medence még hangulatosabb így!

Lépett be Damon fivére oldalán, aki azt a bizonyos alkalmat kezdte el forszírozni, aminek az előbbi nem nagyon örült.

- Viszont a kocsink nem! Mellőzzétek legalább azt a festéket!

- Nem! Az egész bulit!

Tiltakozott pótapánk, mire fejet hajtottunk. Egyébként sincs kedvem bulizni. Főleg nem takarítani utána.

- Oké! Nem lesz buli!

Szólt El is, mire a fiúk fellélegeztek. 

A csapat-megbeszélés után a fiúk elmentek vadászni, ígéretükhöz híven, Billy elvonult a Szigetbe, mi pedig felmasíroztunk a szobáinkba. 

Miután összecsaptam a házit, még rendet raktam egy kicsit, majd körbenéztem a szobában. Az egyik sarokban az ágyam foglalt helyet, fölötte baldachin-nal egy falfestéssel és a "Várj rám valahol a valóság és az álmaink közt." idézet. Az égők tompa fényt adtak, ahogy a szoba másik végében álló lámpám is. Más fényforrás nincs is, csak az a kis ablakom. Az ágy mellett volt a gardrób ajtaja, az íróasztalom, ahol volt a laptop és még ezer kacat, majd még egy ajtó, ami a fürdőmbe vezet. A jobb oldali falon volt az ablak, és egy fekete-fehér vászonkép. A bejárat mellett volt a szekrényem, ahol sminkcuccok, kiegészítők, könyvek és még sok vacak volt. Viszonylag kicsi szoba, viszont nagyon szeretem.

Miután kész lettem mindennel, átmentem El-hez, aki éppen a matekkal küzdött. 

- Nah, mesélj! Tudom, hogy tervezel valamit, és van valami Edward-dal is!..

15466