Puszi! :)
KaKlau
1. Fejezet. El szemszög.
Gyújt... Beszív... Sűrít... Kipufog...
Beszív... Sűrít.. Kipufog..
Az iskola mögötti padon elkényelmesedve szívtam az utolsó szál cigimet. Szólnom kell Damon-nek, hogy vegyen nekem egy dobozzal. Vagy kettővel. Nem szoktam lebukni, még annak ellenére sem hogy az igazgató üdvöskéje előszeretettel próbál beköpni. Kicsi Bella néhányszor rejtélyesen eltűnik az igazgatói irodában, majd mint egy jól lakott napközis, megy a dolgára.. Persze, ezért általában kitűnő minden tantárgyból- nem nézném ki belőle azt az észt, amit a jegyei mutatnak..
A parkolóban szét nézve láttam, ahogy az iskola nagy arcának, Logan-nek nyáladzik, aki történetesen az ő házi papucsa, mindent elnéz. Szánalom.
- Ez az utolsó szálad, mi?
Damon és Stefan a laza, már-már légies mozgásával közeledett felém, előbbi a lebukásomat elősegítve 10 méterről ordítozott.
-Jah, de fogd be! Nehogy lebukjak!
-Dehogy buksz le.
Stefan leült mellém, Damon meg szinte lerobbant a padra, ami nagyot reccsent. Tesókáim nem igen foglalkoznak az ilyenekkel; nekik semmi bántódásuk nem esik, én meg nem vagyok egy nebáncsvirág..
- Jah, A Kicsike éppen nyáladzik...
Hát igen, az iskola egyetlen veszély faktora- az imént említett Kicsi Bella-, vagy éppen a szája nagyon, de nagyon el volt foglalva.. Hányást színlelve fejeztem ki a véleményemet.. Osztották..
Hirtelen látó terembe került legjobb barátosném Ash, aki már a parkolóban elővette a doboz cigijét. Nem szív bajos a lelkem.
- Adj helyet magad mellett...
Csengő, búgó hangján mondta ezt az egy mondatot, biztos be volt megint szívva, kicsit le volt lassulva..
- Van még?
Kérdeztem tőle, ám nemleges válaszként csak egy felrázást kaptam..
- Reggel elszívtam.
-Kapd be.
- Biztos vagy benne?
Szemöldökét felhúzva huppant le közénk, majd nyugodtan szívtuk a ciginket. Becsöngő után irány matek, aztán töri. Péntek van, este buli van.
*Hétfő reggel*
I wanna highway to hell.. I wanna highway to hell..
Kezemet felemelve próbáltam kinyomni a rikácsoló telefonomat, ám sikeresen beletenyereltem a kaktuszomba.
- Rohadj meg!
Felülve végre kikapcsoltam a telefont. A kezembe állt tüskéktől már úgy sem tudok visszaaludni, pedig eléggé fáradt voltam a hétvége után.Lassan támolyogtam be a fürdőbe, és kezdtem el fürödni.A tusolóban lévő tükörben egy nyúzott arcú, vörös szemű, kócos leányzót láttam. Próbáltam egyre emberibb ábrázatot varázsolni magamnak, így a fürdés és felöltözés után egy ütős sminket tettem fel. A hajammal vagy 5 percet szenvedtem, míg elfogadható állapotba került. Magassarkúmat, és táskámat magamhoz véve trappoltam le a földszintre, ahol a frissen sült palacsinta illata töltötte meg az orromat.
- Szia Kicsim!
Billy, Damon és Stefan apja, az én nevelő apukám állt a konyha pultnál, és már lerakta elém a tányért is. Anyám a válása után 2 évvel jött össze Billyvel, aki hozzánk költözött. Jött vele a két befogadott fia is. Persze, egyikünk sem sajnálja.
- Jó reggelt!
- Elfogunk késni!- Damon hangja élesen csengett, míg Stefan halkan jó reggelt-et kívánt, mire előbbi is észbe kapott. - ...Jah, jót!
- Köszi.
Ash is berobbant nagy robajjal,és egy jóreggelt-el. aki nálunk lakik. Mai szettje is nagyon dögös és stílszerű volt.
-Szia!
Mind négyen egyszerre köszöntünk el, majd Damon a gázra is taposott. 5 perc alatt beértünk, ám ami először szemet szúrt, hogy barátnőm egy szürke Volvo mellé parkolt le. Ami történetesen a mi helyünk.
Damon tartva a roppant jó szokását mögé állt, majd leállította a kocsit. Mindhárman kiszálltunk, amikor veszekedés hangja csengett a fülünkben.
-Ez az ő helyük! - Barátném éles hangjával, és tenyérbe mászó arcával közeledett az egyik srác felé. Az magas volt- majd két fejjel magasabb, mint Ash- vörös hajú, jóképű adonisz..
- És? - Egy fekete hajú, nagydarab srác indult meg dühösen barátnőmhöz; olybá tűnt, mindjárt felborítja. Elé állva, minden erőmet beleadva löktem hátra, mire a kocsira esett. Nem valami könnyű teremtés..
- Hagyd békén! - szóltam rá, mire kiröhögött. - Ez a mi helyünk, mi a tökömnek álltatok ide? Ne röhögj!
Kezdtem egyre dühösebb lenni, amire még az is rájátszott, hogy hétfő volt. A srácra nézve észrevettem, hogy a vörös Adonisz is mosolyog, de nem a viccemen. Már-már zavarba ejtően nézett végig rajtam, úgy tűnt nagyon tetszik neki, amit lát. Csak most néztem meg alaposabban én is. Feltűnt, hogy amint Damon és Stefan kiszálltak mindannyiuk arcára ráfagyott a mosoly.
- Mi a tököm? Mit kerestek ti itt?
Stefan roppant dühös volt, látszott rajta, hogy nagyon feszült, pedig ő elszokta rejteni az érzéseit. Hidegvérű, míg bátyja Damon nem annyira. Éppen ezért volt furcsa, amikor ellenségesen nézett az előttem állókra, ám feszült arc kifejezéséből, és támadó állásából rájöttem, mi a gond; útonállóink is vámpírok..
Damon és Stefan is azok, már 14 éves korom óta tudom.
- Mi ez az egész, vérszívókkal van tele már az egész város?
Barátnőm most már tényleg elég dühös volt, ezért senkivel sem törődve gyújtott rá egy cigire, majd adott nekem is.
- Király, ennél jobb már nem..- nem tudtam befejezni a mondatot, mivel Damon befogta egy pillanatra a számat. Tudtam, hogy jobb ha magamtól fogom be, így ellazultam, majd mikor a keze nem akadályozott meg, rágyújtottam.
- Hányan vagytok?
- Heten.- A vörös adonisz szólalt meg, bájos hangján. Micsoda? ezt én mondtam? Állj le, Elena!
Miután mindenki bemutatkozott, és kiderült, hogy a városban egyszerre 9 vámpír is van, megindultunk az osztályba. A vörös adonisz - Edward Cullen, mint az imént megtudtam- is abba az osztályba jött be, amelyikbe én. Matekunk lesz.
- Ülhetek melléd? - szólalt meg bársonyos hangján.
- Persze, ülj csak. - Táskámat ledobva oldalaztam be az ablak mellé, azonnal elkényelmesedve. Edward kecsesen, amolyan "vámpírosan" ült le a mellettem lévő székre, majd elővette a cuccait.
- Hogy hívnak? - Ránézve rögtön megláttam egy észvesztő féloldalas mosolyt, szemei sötétbarnán csillogtak. Nem tudtam már válaszolni, mivel a tanár bejött. Be sem csukta maga után az ajtót, a napló már rögtön az asztalra vágódott, onnan a földre csúszott. Többen is felszisszentek, ám tudtam; én leszek az áldozat. Ezt alátámasztva rögtön meg is szólalt, mély, dörmögő hangján.
- Elena Salvatore! Ki a táblához! - Hangosabban nem tud ordítozni? Remegtek az ablakok.. mielőtt újra neki állna ordítozni, engedelmeskedtem. Gyorsan átmásztam a padon, miközben az előző óra anyagát pörgettem le a fejemben.
Az étterembe benyitva megláttam a szokásos klikkeket; az iskola krémje-élén Kicsi Bellával- , deszkások, kosarasok, focisok.. Középen volt a mi asztalunk, ahova most csatlakoztak Cullenék is. Vámpírasztal.. Egy futó mosoly szaladt át az arcomon, miközben megvettem a mai ebédem; saláta és sült krumpli. Nem a szokásos párosítás, de én szeretem. Gyorsan lepattantam a helyemre, Ash, és a nagy darab mellé ültem, akit reggel meglöktem.
- Bocs a reggeliért. - Mondtam, mire megdobott egy fültől fülig érő vigyorral, így láthattam mind a 32 fogát. Erre én is felvihogtam.
- Semmi, Kicsi. Én bocs.
- Lehetne ez a vámpír asztal. Vagy denevérek. - Szólt közbe Ash, mire megint felvihogtam. Ez nem normális!
- Csuklyások! - Szóltam hirtelen, mire összenevettünk. - Baszki, megint karót adott! - Szóltam, miután kissé lehiggadtunk.
- Banner?
-Az! Pedig tudtam. Edward is megmondja, hogy egy rossz indulatú 3as simán belefért volna. De nem, neki meg kell buktatnia! - Zsörtölődtem, miközben visszagondoltam az órára. A felelés után még egy kicsit dühöngtem magamban, de egyébként egész jó óra volt. Edwarddal csak néha súgtunk össze. Úgy az egész nap elfogadható volt, hétfő ellenére.
Gyorsan megtudtuk mindenkinek a nevét, miközben elkezdtünk beszélgetni. Az egész iskola minket nézett, mivel 11en ültünk egy kb 6 személyes asztalnál.
- Mióta tudjátok?- Szólalt meg Rosalie. Már nem volt olyan hűvös, rideg a hangja, mint az előbb, inkább érdeklődő. Ezt furcsállottam, de inkább nem firtattam a dolgot.
- 3 éve. Pizsi partit tartottunk, amikor a fiúk lebuktak. - Vigyorgott Ash, miközben Stefan szúró pillantást vetett fivérére. Az emlék hatására újra elfogott az az érzés amit akkor éreztem. A félelem, a kíváncsiság, valami új iránti vágy, és a kétségbeesés. Amit utána felváltott egy még bolondabb érzés kavalkád: kíváncsiság, biztonság érzet, bizalom, és az adrenalin ész veszejtő keveréke.
Kis csitrikként ugrándoztunk a hatalmas víz ágyamon, miközben a toll párnákkal dobáltuk, püföltük egymást. A tollak csak úgy szállingóztak körülöttünk, az egész szobát és minket is beterítve. Még a bolondos copfunkba is ragadt,ami ezelőtt szoros volt; a bohóckodástól egymás után ugrottak ki a gumik a hajunkból ádáz támadást mérve hol a másikra, hol a szoba egyik pontjára. Viháncolásunk, nevetésünk, sikongatásunk visszhangzott a házban, talán még a szomszédos utcában is.
Egyszer csak az ajtó nagy robajjal kivágódott, mi pedig az ágyra; szép sorban egymás mellé. El nem tudtuk képzelni mi volt ez, erről tanúskodott tágra nyílt szemünk, és az, hogy hápogtunk, mint a halak. A szobában, mintha tornádó söpört volna végig; szó szerint. Az elmosódó csík után csak rendet, és szállingózó tollacskákat láttunk. Egyszer csak a szoba közepén, karba tett kézzel megjelent Damon, akinek tökéletes fizimiskája semmit sem változott.
- Vagyis Damon bukott le. - Stefan hangja rángatott ki mélázásomból.
- Rendet kellett tennem! Ezek már akkor nem voltak normálisak! - Mutatott ránk széles kar mozdulattal idősebbik Salvatore, miközben az egész asztal társaság várta a történetet. - 14 éves csitrikhez méltóan szétugrálták a víz ágyat, ami megjegyzem, ki is lyukadt, közben meg toll párnákkal dobálták, püfölték egymást. Ehhez persze kötelező a sikítozás, viháncolás is. Szegény megviselt párnák meg, beadták a kulcsot, mindenhol tollak röpködtek. Még az ablakon is kirepült! Én csak tettem a dolgom, csak nem számoltam a sebességgel.
- De most képzeljétek el! Idősb uraság, mint a tornádó söpör végig a szobán, maga mögött csíkot húzva, amibe néhol vegyül egy-két tehetetlen toll pihe. Mi, mint a halak hápogunk döbbenetünkben az ágyra dobva, miközben szemléljük akkoriban közös szobánkban, miként szedi össze ágyunk egykori megviselt darabjait. Aztán meg áll előttünk, karba tett kézzel, vámpírosan dühösen, miközben szeme szó szerint szikrákat szór.. A hab a tortán az volt, amikor észrevettük a haját, amiben ezer picike toll pihe volt.
Ash beszámolója után az asztal társaságunk nagy hahotába fogott, miközben Damon szúrós tekintettel nézett körbe, majd belőle is kipukkadt a nevetés. Most már tényleg mindenki minket nézett, és összesúgtak. Minket nem nagyon érdekelt, tovább szórakoztunk.
Az ebédidő gyorsan eltelt, ami után gyorsan elszívtunk egy cigit Ash-el, majd mentünk az óráinkra. Még volt 2 óránk, majd elköszöntünk mindenkitől, és hazamentünk.
Otthon összeírtam a házit, bepakoltam másnapra, meg egy kicsit tanultam matekra; hátha összejön valami. Majd szépen mosolygok a tanárra.
Vacsora után leáztattam magam, pizsibe bújtam, majd befeküdtem pihe-puha ágyamba. Csakhamar jöttek az álom manók.
11040
sztem kurvajóó!:D :)
VálaszTörlés